Eltűntek, de szerelmesek lettek.

Éjjel 1 óra van. Még mindig azon töprengek, hogy miért nem bírok aludni. Folyton valami nyomaszt belül, és mikor eszembe jut a Tokio Hotel rosszul leszek és görcsöl a hasam. Talán attól van, hogy most itt vannak, és holnap megyek a koncertjükre…És ha valami más miatt?

-          Jó reggelt drágám!- köszöntött anyu

-          Szia! Pocsék estém volt!- mondtam kómásan

-          Mikor indultok a Tokio Hotel koncertre?- érdeklődik

-          Hát, ebéd után 1 órakor indulnánk, hogy előtte sétálhassunk…

-          Rendben! Akkor, mivel dél van, ide is adom az ebédet!

-          Dél?!?!?! Anyu!!! Sietnem kell!- mondtam, és mint az őrült ettem, utána zuhanyoztam, és átöltöztem. A barátaim már lenn vártak.

-          Sziasztok! Induljunk!- mondtam boldogan

Néhány óra  múlva már a városban sétáltunk…Aztán odamentünk ahol fellépnek, de nem hallottunk semmit. Hallgatóztunk. Nyitva volt az ajtó, gondoltuk, akkor már lehet bemenni. A jegy-ellenőr még nem volt ott. Senki. Csak mi hárman. Fura, de még a színpadot sem pakolták fel. Megszólalt a barátnőm:

-          Mi van, ha történt valami a fiúkkal?- Betti

-          Áhh, nem…!- Tina

-          De, igen! Éjjel nem bírtam aludni! És végig ez járt a fejemben!- én

-          Auu…Hol vagyok??-  valaki nyöszörgött

-          Ismerős ez a hang…- Tina

-          Ömm…Tina…Megfelel, hogy ez Georg?- én és Betti

-          GEORG?! Hol van?- Tina szeme felragyogott

-          Ezek aztán tudnak rajongani…- én, mivel nem vagyok rajongó furának tartottam a dolgot…

-          Georg! Kérlek szólj hozzám!- Tina

-          Ez kómás nem lá…- én, de megszólalt Georg:

-          De szép lány vagy! Komolyan! Mint…- és megcsókolta Tinát

-          Elég volt! Georg! Emlékezz, hol vannak a többiek? – elkezdtem rázni, miközben Betti próbálta leállítani Tinát, akire rájött a hiszti, és föl-le ugrált.

-           Szutyi! Segíts! A Tina…- szólt rám Betti

-          Hagyd ott ahol van!- mondom

-          Georg! Annyit kérek, hogy mondd meg mi történt!- én

-          Na, majd én segítek!- Betti és egy hatalmas pofont adott Georgnak, aki feléledt

-          Hol az a szép lány?- első szavai

-          Ott, de ő megőrült…Mi történt?- én

-          Annyi volt, hogy megjöttünk, és elkezdtünk készülődni…Hallottunk zajokat, és ki jöttünk…Engem és Gustavot leütöttek…És kész…

-          Akkor itt kell lennie Gustavnak is…

-          Itt vagyok!- jött sápadtan Gustav

-          Hello, haver!- Georg és Gustav kezet fogtak

-          Ömm…Ti kik vagytok? Áu!!- és a fejéhez rakta a kezét Gustav- VÉRZEK! JAJ! SEGÍTSÉG! ÁU!!

-          Nyugi! Itt van Szutyi, ő tudja mit kell tenni!- Betti

-          Igen…Hadd nézzem meg…Uhh! Ez elég csúnya seb! Betti! Hozz kötszert, fertőtlenítőt!- én

-          Rendben!

10 perc múlva vissza tért…Úgy talált minket, hogy undorral nézünk előre...

-          Mi a baj?- és ő is jobbra nézett

-          Nézd! Tina és Georg nagyon összenőttek…Blee!- én

-          De olyan szépek!- Betti

-          Na, ja…Ha az én barátnőm is ilyen lenne…- Gustav

-          Akkor mi lenne?- Betti

-          Hát…Elutasítanám…Nem szeretem az ennyire „vagány” lányokat…-Gustav

-          Igen…Tina eléggé vagány…Kivétel, ha rovar van a közelben!- én és Bettivel együtt hangosan elkezdtünk röhögni!

-          Értem…Na, akkor, fájni fog, doktornő?- Gustav

-          Nyugodj meg, nem…- én és 10 perc múlva már készen is voltam.

-          Itt is vagyunk…- Tina- Mi van? Ömm…Megismerkedtünk Georggal!

-          Azt láttuk…-Betti

-          Induljunk!- Georg

-          Hova? Mi van?- Gustav

Elmeséltük Gustavnak, hogy lehet, hogy elrabolták a fiúkat, és, hogy mi mit keresünk itt.

-          Akkor induljunk!- Gustav

-          Álljon csak meg a menet! Látom, hogy nagyon akartok indulni, de hova?- Én és Betti is csatlakozott hozzám:

-          Igen…Csak annyit tudunk, hogy elrabolták őket, és az egész stúdiót…De kik?- Betti

-          Nézzétek! Egy levél!- Tina

-          Add ide!- én

„ Helló!

Ez a levél azoknak szól, akik keresik Billt és Tomot. Én vagyok az elrablójuk! (Közben Georg: Ki nem találtuk volna!) Ha ki akarjátok szabadítani őket, éjfélkor gyertek az elhagyatott vasútállomáshoz!

                                                                Egy érzékeny rajongó

U.i: Egy szót se!”

-          Rendben…Akkor…Induljunk!- Tina

-          Állj! A szüleink azt hiszik, hogy 11-ig tart!- Betti

-          Akkor…Hívjátok fel!- Gustav

-          De mit mondjunk?- Betti

-          Ez az!- én

-          Szia anya! Figyelj! Annyit szeretnék mondani, hogy késtek a fiúk, úgyhogy az egész csúszik! Nem érek haza, csak minimum 2-re! És képzeld! A fiúknak szimpatikusak voltunk, így mehetünk az utána következő bulira! Majd hívlak, ha indulunk! Szia!- és letettem

-          Ez cool volt!- Tina

-          Köszönöm!- én

Mikor odaértünk csak fél 12 volt. De beosontunk, hátha látjuk őket. Nem volt ott senki! Valakinek be kellene menni, de kinek?

-          Majd én…- Betti

-          Nem, rád szükségem van! Erős vagy, aikido, meg minden, maradj! Én megyek!- én

-          Nem! A fiúknak maradni kell, az túl feltűnő, te, Szutyi okos vagy, Betti erős…Én megyek!- Tina

-          Sok szerencsét!- mindannyian

-          Tina! Várj egy percet!- Georg felállt, és odament hozzá- Kérlek, ha baj van ordítsál egyet!- és megcsókolta

-          Rendben!- Tina

10 perc múlva hangos sikítás volt. Tinát elkapták.

-          Tina!- Georg felugrott, de megállítottuk:

-          Ne! Ha odamész még nagyobb feltűnés lesz! ¾-d van! Induljunk, mintha mennénk találkozni.

Mire odaértünk már vártak ránk.

-          Ti meg kik vagytok? Azt hittem a fiúk egyedül is idetalálnak…

-          Mi találtunk rá! És az a lány, akit elfogtatok .- Betti

-          Vagyis ő?- mondja az idegen, aki hirtelen előjön a sötétből, és Gustav így szól:

-          Mira?

-          Igen, én vagyok!- Mira

-          Ki ő?!- én

-          A barátnőm. Vagyis a volt barátnőm.

-          Lányok!!!- és idefut Andi

-          Te meg mit keresel itt?- én

-          Tudod…Már sokan várakoznak a koncertteremben…És gondoltam hátul megyek be, hátha ti is ott vagytok, mert nem találtalak...És ott volt ez a levél…

-          Tudjuk…Szerinted, mi miért vagyunk itt?

-          Ömmm…Ezért?

-          Igen!- Betti

-          Na elég ebből! Már rég elfoghattalak volna titeket, de Gustav és Georg kell nekem!- Mira

-          Azt nehezen fogod elérni!- Georg

-          Majd meglátjuk! ŐRÖK!- Mira

Mi voltunk öten. Ők viszont húszan is megvoltak.

-          Hányan vannak Szutyi?- Betti

-          Azt hiszem húszan…Mindenkié 4 rendben?- én

-          Rendben!

A Betti az aikidon tanult ütésekkel harcolt, a fiúk az öklüket használták, Andi és én pedig a harapást, hajtépést, és a jól bevált szokásokat alkalmaztuk. 5 perc múlva fáradtan álltunk a földön fekvő őrökkel. Minden erőmet beleadva kiabáltam:

-          Most Mira jön!

-          Azt csak hiszitek!- Mira

-          Állj! Tarthatnánk tanácskozást?- én

-          Rendben…Addig iszok valamit!- Mira

-          Kösz! Akkor..Andi! Te szabadítsd ki a fiúkat és a Tinát. Betti! Mi ketten elbánunk Mirával! Fiúk! Hívjatok segítséget!

-          Kész vagytok?- Mira

-          Igen!

-          Végre!

Míg Andi elkezdett futni, Betti és én úgy foglaltuk le Mirát, hogy hülyéskedtünk, és csiklandoztuk…J Mire Andi kiszabadította őket, nekünk is sikerült legyőzni Mirát, a mi kis harcmodorunkkal…A Betti ütött, én téptem és haraptam. Addigra a fiúk is visszatértek a rendőrökkel.

-          Itt van az elkövető. Gondolom  többszörös emberrablási kisérettel fogják őt elitélni. Csak nehogy letegyék az óvadékot!- én

-          Igaza van, kislány! Ez egy többszörös emberrablás volt…Na, nekünk menni kell. Viszlát!

-          Jó éjszakát!- mind a nyolcan elköszöntünk.

-          És most mi lesz?- kérdezte Bill

-          Ömm, ömm, ömm, ömm…-Betti

-          J Bill, ő itt Betti, Betti, ő itt Bill…- és megfogtam a kezüket, és egymás mellé húztam őket.

Forrt körülöttük a levegő. Ahogy Andi és Tom között is. Nem beszélve Tináról és Georgról! Gustav csak leült a padra és szomorkodott.

-          Mi a baj? Azon kívül, hogy a barátnőd majdnem megölt?- én

-          Semmi más…- Gustav

-          Biztos találsz egy másik lányt!

-          Remélem!

2 hónap múlva újra koncertet akartak adni. Féltek, hogy senki sem jön el. De mi megoldottuk: Minden lánynak szóltunk, hogy adják tovább az üzenetet: A fiúkat elrabolták! Így több, mint 500 lány és fiú tolongott a stadionban hallgatva a Tokio Hotelt. Én kinn voltam. Nem rajongtam értük, de egy még mindig bosszantott…Hol van a stáb többi tagja? Erre gyorsan kaptam a választ: Volt egy levél mellettem, ami még mindig ott állt, ugyanúgy, mint 2 hónapja: „ Ne aggódjatok! A stáb, mint a nyulak, futottak!”

-          Jellemző…- én

Mikor véget ért az egész, nem volt buli, csak nekünk és a fiúknak. Jól szórakoztunk…Gustav az új, rendes barátnőjével, Bill Bettivel, Andi Tommal, Tina pedig Georggal ünnepelt. Én pedig egyedül. De nem zavart. Láttam 4 szerelmespárt, és ez mindent elfeledtetett. De nem ért  véget még a mesém: anyám kiakadt amiért nem mondtam meg őszintén mit tettem, de boldog volt, hogy ilyen bátor voltam. És azóta kis nyomozok, ha a Tokio Hotel eltűnik.

Eltűntek, de szerelmesek lettek.

Éjjel 1 óra van. Még mindig azon töprengek, hogy miért nem bírok aludni. Folyton valami nyomaszt belül, és mikor eszembe jut a Tokio Hotel rosszul leszek és görcsöl a hasam. Talán attól van, hogy most itt vannak, és holnap megyek a koncertjükre…És ha valami más miatt?

-          Jó reggelt drágám!- köszöntött anyu

-          Szia! Pocsék estém volt!- mondtam kómásan

-          Mikor indultok a Tokio Hotel koncertre?- érdeklődik

-          Hát, ebéd után 1 órakor indulnánk, hogy előtte sétálhassunk…

-          Rendben! Akkor, mivel dél van, ide is adom az ebédet!

-          Dél?!?!?! Anyu!!! Sietnem kell!- mondtam, és mint az őrült ettem, utána zuhanyoztam, és átöltöztem. A barátaim már lenn vártak.

-          Sziasztok! Induljunk!- mondtam boldogan

Néhány óra  múlva már a városban sétáltunk…Aztán odamentünk ahol fellépnek, de nem hallottunk semmit. Hallgatóztunk. Nyitva volt az ajtó, gondoltuk, akkor már lehet bemenni. A jegy-ellenőr még nem volt ott. Senki. Csak mi hárman. Fura, de még a színpadot sem pakolták fel. Megszólalt a barátnőm:

-          Mi van, ha történt valami a fiúkkal?- Betti

-          Áhh, nem…!- Tina

-          De, igen! Éjjel nem bírtam aludni! És végig ez járt a fejemben!- én

-          Auu…Hol vagyok??-  valaki nyöszörgött

-          Ismerős ez a hang…- Tina

-          Ömm…Tina…Megfelel, hogy ez Georg?- én és Betti

-          GEORG?! Hol van?- Tina szeme felragyogott

-          Ezek aztán tudnak rajongani…- én, mivel nem vagyok rajongó furának tartottam a dolgot…

-          Georg! Kérlek szólj hozzám!- Tina

-          Ez kómás nem lá…- én, de megszólalt Georg:

-          De szép lány vagy! Komolyan! Mint…- és megcsókolta Tinát

-          Elég volt! Georg! Emlékezz, hol vannak a többiek? – elkezdtem rázni, miközben Betti próbálta leállítani Tinát, akire rájött a hiszti, és föl-le ugrált.

-           Szutyi! Segíts! A Tina…- szólt rám Betti

-          Hagyd ott ahol van!- mondom

-          Georg! Annyit kérek, hogy mondd meg mi történt!- én

-          Na, majd én segítek!- Betti és egy hatalmas pofont adott Georgnak, aki feléledt

-          Hol az a szép lány?- első szavai

-          Ott, de ő megőrült…Mi történt?- én

-          Annyi volt, hogy megjöttünk, és elkezdtünk készülődni…Hallottunk zajokat, és ki jöttünk…Engem és Gustavot leütöttek…És kész…

-          Akkor itt kell lennie Gustavnak is…

-          Itt vagyok!- jött sápadtan Gustav

-          Hello, haver!- Georg és Gustav kezet fogtak

-          Ömm…Ti kik vagytok? Áu!!- és a fejéhez rakta a kezét Gustav- VÉRZEK! JAJ! SEGÍTSÉG! ÁU!!

-    Nyugi! Itt van Szutyi, ő tudja mit kell tenni!- Betti